Digitális nomádok + munka a tengerpartról = szabadság?

2019. szeptember 26. 04:38 - Termosz

Őszintén az online munkáról

2.png

Sziasztok, Eszter vagyok.

Az én történetem az, hogy semmilyen közösségbe nem tudtam beilleszkedni. Sem az iskolában, sem a munkahelyeken. Egyszer régen még hittem abban, hogy rendes állásom lesz álmaim munkahelyén. Szövegekkel akartam dolgozni, regényeket fordítani vagy szerkeszteni, és ebből megélhetést kovácsolni magamnak. Elárulom, a történet vége ugyanaz: szövegekkel foglalkozom, ám kissé máshogy, mint ahogy elképzeltem. Igazából elég hamar feladtam, hogy rendes állásom legyen, megpróbáljak belesimulni bármilyen céges kultúrába, és 5000 Ft-os fizetésemelésért küzdjek olyan vállalatoknál, ahol minimálbérért dolgozom. Vagy alatta. Vagy ahol minimálbérre bejelentenek, és a többit „zsebbe adják”, vagy ahol be sem jelentenek. Szóval elegem lett, és úgy döntöttem, máshogy fogom csinálni.

Most 27 vagyok, helyfüggetlenül dolgozom, egyéni vállalkozó vagyok. Szenvedélyem a zene és az utazás. Hívhatnám magam szabadúszónak vagy digitális nomádnak. Elmehetnék coworking irodába, foglalkozhatnék többet a self-brandinggel, posztolhatnék trendi képeket az életemről, ha jó kamerám lenne, de soha nem érdekelt annyira a fotózás, hogy vegyek egyet. Csak egy régi iPhone 5S-em van.

Azt mondják rólam, hogy céltudatos és kreatív vagyok. Való igaz, szeretek tervezni, folyton valami új dolog jár a fejemben. Most például a forex, és az, hogy hogyan tudok megvalósítani egy vállalkozásötletet. Szerintem csak akkor vagyok kreatív, amikor inspiráló emberekkel beszélgetek. Ha egyedül vagyok, csak keringenek a gondolatok a fejemben, és sokszor jutok valamire, sokszor nem. Aztán iszom egy kávét, mert lehet, hogy kevés volt a napi koffeinadag.

*

Nemrég egy ismerősöm, akivel már régóta nem beszéltem, feltette nekem a kérdést, hogy milyen céljaim vannak a jövőt illetően, vagy már most álmaim életét élem-e?

Szerintem én egy fenntartható életet élek.

Érdekes, hogy sokszor a social médiában azt láthatjuk, hogy az utazás + szabadúszás + coworking + tengerpartról dolgozás képlettel megvalósíthatók az emberek álmai. Mostanában minden Instagramon látott hirdetésem arról szól, hogy sunshine, beach, laptopról dolgozás, szabadulj meg te is a 9-től 5-ig tartó robotolástól, oszd be te az idődet stb. Azért látom őket, mert nemrég segítettem a barátomnak olyan weboldalakat keresni, amelyeken szabadúszó munkákat hirdetnek, mivel érdeklődni kezdett aziránt, hogy megbízásokat vállaljon a főállása mellett. Már unom ezeket a hirdetéseket.

Az, hogy én most egyéni vállalkozó vagyok, azért történt, mert képtelen vagyok alkalmazkodni bármilyen céges kultúrába, nem szeretem az értelmetlen munkavégzést, nem szeretek nem inspiráló emberek körül lenni. Nyilván akkor már jobb egyedül. Amolyan menekülési útvonal egy fenntartható életvitel felé, amelyet azok a budapesti cégek, amelyek alkalmaztak, nem tudtak biztosítani számomra. Ha jól emlékszem, körülbelül olyan 7 munkahelyem lehetett, mire eljutottam addig, hogy ne akarjak több munkahelyet, azóta csak projektalapon dolgozom ide-oda.

Fontos, hogy az embernek legyenek céljai, álmai, hiszen ezek segítenek abban, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Nagyon sokat szoktam azon gondolkodni, hogy egy adott időszakban, hónapban, évben milyen célokat szeretnék elérni. Mindig másvalamit, bár ebben az évben az egyetem befejezése elég sok energiámat felemésztette, és az azt követő néhány hónapban szinte mintha nem lett volna bennem felesleges energia.

Elfogyott.

*

oszinten_az_online_munkarol_1.png

Az, hogy otthonról dolgozom, és szakfordítói megbízásokat vállalok, egész jó munka. Jó dolgom van. Nem kell naponta 2 órát utaznom semmilyen munkahelyre, szóval összességében több időm van. Nincs olyan, hogy addig kell dolgoznom, amíg le nem jár a munkaidőm, nem kell ott szenvedni a számítógép előtt, ha éppen valami bajom van, vagy rosszul aludtam. Napközben el tudok menni ebédet venni, kimosom a ruhákat, sétálok egyet. Ha szeretnék, elmehetek külföldre, és dolgozhatok onnan. Lehetek digitális nomád, aki folyton utazik. Nem utolsó sorban, pénzügyileg is sokkal jobb összehasonlítva azokkal a helyekkel, ahol korábban dolgoztam.

Néhány évvel ezelőtt, amikor minden reggel kínszenvedés volt felkelni és bevánszorogni a munkahelyre, ahol aztán 8-9-10 órát dolgozhattam, stresszelhettem, nézhettem a szomorú, gondterhelt arcokat a hármas metrón, akik munkából hazafelé tartanak (egész Budapestnek elkéne az a mosolyrecept), majd hulla fáradtan hazaértem és beestem az ágyba, valódi álomnak tűnt az, hogy egyszer majd ne kelljen bejárni sehova, otthonról dolgozhassak, több pénzt kereshessek. Mivel rövid idő alatt rendkívül elegem lett a rendszerből, ezért elhatároztam, hogy belevágok, és soha többé nem megyek vissza céghez alkalmazottként dolgozni. Sikerült is, kétszer-háromszor annyit keresek, mint amennyit alkalmazottként megkaptam, vagy megkaphatnék, és ami a legfontosabb, nincs állandó gyomorgörcsöm azóta az emberektől.

Akkor most az álmaim életét élem? Egyrészt igen, mert az volt az álmom, hogy ne kelljen cégnél dolgozni, nem vagyok hajlandó részt venni ebben a rendszerben, hiszen ez élhetetlen számomra. Nem gondoltam az egészre úgy, mintha álmokat valósítanék meg, inkább egy fenntartható életmódot szerettem volna magamnak egy kicsit máshogy megvalósítani. Ez sikerült.

Mi az, ami ebből az egészből hiányzik?

Ahogy egy barátnőm megfogalmazta: a mi munkavégzésünk „dara, dara, dara”. Tömérdek anyagot nyomunk le nagyon rövid határidőkkel, és ez egyrészről jó, mert sok pénz is jön utána, másrészt viszont meg kellett tanulni elengedni a tökéletességre való vágyat; nem lehet mindent 100%-osan teljesíteni, és nem lehet minden hibát kijavítani. Azt kell csinálni, amit kifizetnek, hiába találunk hibákat valamilyen mások által elkészített anyagban. Rövid határidőkkel ledarálunk nagyon nagy anyagokat, mi küldjük a számlát, ők küldik a pénzt.

*

oszinten_az_online_munkarol.png

Nemrég úgy alakult, hogy eljöttem egy hathetes szabadságra, amit az Egyesült Államokban töltök. Sok időm van gondolkodni. Az például nagyon jó, hogy el tudok jönni nyaralni akkor, amikor szeretnék. Azt akartam, hogy működjön egy ilyen rendszer. Most látom, hogy működik és fenntartható. Csak egy kérdést nem tettem fel. Mi a célom vele? Mert valamiért most azt érzem, hogy nincs kedvem visszatérni a „darálásba”. Pedig szerettem dolgozni. És továbbra is ott van bennem a késztetés arra, hogy csináljak valamit. Szóval igen, van időm foglalkozni a saját projektjeimmel.

Nekem most az az álmom, hogy ebből a „dara, dara, dara” helyzetből megtaláljam, hogyan tudok értéket teremteni mások számára. Ez a helyzet elfogadható eredményeket nyújt. Szeretném megtalálni azokat a projekteket, amelyek adnak valamit bizonyos embereknek. A zenét a művészet kedvéért csinálom. Mit adok vele az embereknek? Milyen hatást hoz létre a zeném, amely arra sarkall, hogy még többet alkossak? A zenéimmel szeretném felvidítani az embereket, szeretném, hogy megnyugodjanak, szeretnék adni nekik egy szekrényajtó mögötti fantáziavilágot, amelybe a nehéz napokon elmenekülhetnek. Azt hiszem, nem minden a szabadság, a tengerparton laptopról dolgozás, Bali, mint ahogy az Instagramon ezt hirdetik. Én is szerettem volna sokat utazni, rendszeresen megyek külföldre ide-oda, és úgy néz ki, hogy ez a következő időszakban továbbra is így marad, mivel a barátom amerikai. Nem tudom megmondani, hogy most külön élünk-e vagy együtt. Mondhatom azt, hogy egy időre hozzáköltöztem, de egy pár hónapra hazaköltözöm, hogy ne kelljen leírni, hogy ez egy távkapcsolat. Most nem érződik annak. Ki tudja, meddig kell a távkapcsolat címkét használni. Végül is nagyszerű, hogy nem köt egy adott helyhez egy munkáltató, ez rendkívül előnyös helyzet. Fenntartható vele ez a sok modern dolog, mint az utazgatás ide-oda, a Kotori-öbölre néző apartman erkélyéről történő munka, a távkapcsolatok, meg hasonlók.

Mindenesetre szeretnék adni valakinek valamit a munkámmal.

Ha érdekesnek tartottad a gondolataimat, kérlek, kövess az ilyen-olyan közösségimédia-felületeken:

Facebook, Instagram, Twitter

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elemesztakaosz.blog.hu/api/trackback/id/tr4215125890
süti beállítások módosítása