Sokszor elhangzik, milyen fontos a személyes márkaépítés egy művész életében, hiszen ez lehet az eszköze annak, hogy eljuttassa a művészetét emberekhez, rajongói kört alakítson ki, akik majd hallgatják a zenéjét, elolvassák az írásait, megveszik a termékeit. A személyes márkaépítés segít kialakítani, hogy mi az, amit az emberek a művészről gondolnak. Fel kell tennem a kérdést: hogyan hat ez az alkotási folyamatra? Azt a zeneszámot fogom-e létrehozni, amit tényleg szerettem volna, ha már az elejétől kezdve erre figyelek?
Szombaton jelent meg a The Day When I Saw Myself című számom, amely a központi témája a társadalmi elvárásoknak való megfelelés. Én a zenei alapot készítettem, a dalszöveget pedig Emily McNally írta. A szöveg sok gondolatot vetett fel bennem, amiket megpróbálok ebben a blogbejegyzésben összefoglalni.
Emily ezt írta a dalszöveg születéséről:
„Amikor its_aliz először elküldte nekem ezt a számot, imádtam. Friss és izgalmas volt, de mivel hajlamos vagyok túlgondolni dolgokat, aggódni kezdtem, hogy mit fognak gondolni rólam az emberek, vagy hogy illik-e a márkámhoz. Szóval összeszedtem ezeket a gondolatokat, és ebből született a dalszöveg.”
A személyes márkaépítés hatása a művészetre
A kommunikáció mesterszakon szinte naponta hangzott el a márka vagy az énmárka fogalma, így az én életemben is fontos fogalommá vált. Ha azonban alkotás közben túl sokat gondolkodom a szakmai dolgokon, sokszor kerülök én is ilyen gondolatfolyamokba, ahol csak azért nem írok meg egy számot, vagy máshogy írom meg, vagy nem teszem közzé, mert nem illik majd a márkához, és már azelőtt félek, hogy elkezdeném egyáltalán megírni a számot. Így nagyon könnyű alkotói válságba kerülni. Amikor az ember nem tud leülni és csinálni a dolgát, mert már azelőtt fél a márkaépítés résztől, hogy abba belefogna.
Emily dalszövege értelmezhető úgy, hogy azt mutatja be, hogy a személyes márkaépítés miként korlátozza a kreativitást, és ez milyen félelmeket kelthet a művészben. Én is éreztem már így magam. Úgy gondolom, az lenne jó, ha félre lehetne tenni ezeket a gondolatokat az alkotásban, és majd akkor elővenni őket, amikor a dal már elkészült, és amikor elkezdjük kontextusba helyezni, becsomagolni, és átadni azt másoknak.
Én is sokszor éreztem úgy magam, mint Emily. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lesz egy szám sorsa, miután elkészül? Milyen módszerekkel fogom elérni azt, hogy elérjen emberekhez, akik rákattintanak, meghallgatják? Ez sokszor már eleve befolyásolta azt, ahogy leültem elkezdeni egy zenét. Voltak olyan műfajok, amikbe pont azért bele sem kezdtem, mert úgy éreztem, képtelen vagyok utána hallgatóságot szerezni hozzá, ezért sosem születtek meg azok a számok. Más stílusokból, amikről láttam, hogy népszerűbbek, hirtelen többet kezdtem csinálni, mert úgy éreztem, ez kell az embereknek.
Az alább beillesztett szám elkészítésénél például erőteljesen bennem volt a gondolat, hogy drum and bass ritmust kell beletennem, mert akkor ez a nagyobb YouTube csatorna meg fogja osztani, és lesz rajta több tízezer lejátszás. Ami nekem jó lesz. Elkészítettem a számot tehát drum and bass dob ritmussal, és fel is töltötték, most már van rajta nagyjából 80 000 lejátszás. Vajon mi lett volna, ha nem gondolok arra, hogy mi lesz a szám sorsa akkor, amikor elkészül? Lehet, hogy a dobszekció teljesen máshogy hangzana most benne, és senki nem hallgatta volna meg. Ha a fenti számmal összehasonlítom: azon egyelőre alig több mint 100 lejátszást sikerült elérni a YouTube-on.
Egy elgondolkodtató találkozás
Tavaly találkoztam egy marketingszakemberrel, aki szeretett volna segíteni nekem zenei márkaépítésben. Ez a lehetőség érdekelt, és szerettem volna kihasználni, hogy előrébb jussak a karrieremben. A szakember alapvető álláspontja az volt, hogy nézzük meg, mi az a zenei stílus, amire manapság igény van, nézzük meg, mire keresnek rá az emberek, mire kattintanak, és építsük arra a személyes márkámat. Kell egy személyes sztori, ami elég érdekesen és egyedien hangzik, és építsem erre a személyes márkámat. Javasolt nekem szlogeneket, amikről úgy éreztem, hogy rettentően távol állnak tőlem, és cseppet sem tudok azonosulni velük – ám szerinte ez vonzaná a közönséget. Két hónapig gondolkodtam rajta, hogyan lehetne ezt úgy kivitelezni, hogy az számomra is jó legyen, és az elméletének is helytálljon, ám bármennyit gondolkodtam, nem tudtam összeegyeztetni a két álláspontot. Hiszen zenészként, művészként nem tudjuk megválasztani azt, hogy mi érdekel minket – egyszerűen van egy hangzásvilág, ami nekünk tetszik. Az ízlésünket nem tudjuk alapjaiban megváltoztatni, és hirtelen olyan zenét csinálni, amire bár lehet, hogy van igény a közönség részéről, de minket cseppet sem érdekel. Másrészt a művészetnek nem csak ennyi célja lehet, hogy az sokakhoz elérjen, és szórakoztasson. Lehet például az a célja, hogy felhívja valamilyen ügyre a figyelmet, tanítson, vagy gyönyörködtessen embereket. Az alatt a két hónap alatt, amíg ezen gondolkodtam, természetesen még csak egy lábdobot sem tettem be egyetlen projektbe – ez pedig nyilvánvalóan felhívta a figyelmet arra, hogy a művészetre vállalkozásként gondolni ilyen értelemben semmi jót nem fog hozni, és erre nem lehet karriert építeni, ha már a gondolat is alkotói válságot okoz.
„Írj olyan zenét, ami neked tetszik.”
Nagyon inspirálónak tartom Aubrey Whitfield producert, aki az alábbi Instagram-bejegyzésében megfogalmazta álláspontját arról, hogy milyen zenét is írjunk: „1264 zenei műfaj létezik. Van közönsége annak a zenének, amit te csinálsz. Írd azt a zenét, ami neked tetszik. Ne másolj másokat. Ott vannak azok az emberek valahol, akiknek pont a te zenéd tetszik.”
Nekem nagyon tetszik, hogy a marketinganyagokkal szembemenve ő azt mondja, hogy nem a másolás és az elvárásoknak való megfelelés a kulcsa annak, hogy valaki sikeres legyen, hanem pont az, hogy azt csinálja valaki, amit szeret. Hitelesnek tartom az álláspontját, mivel ő maga a zenéből él meg, és én magam is látom, hogy a tevékenységét rengetegen követik figyelemmel, ha pedig új számot ad ki, az hamar eljut sok emberhez. Reméljük, igaza van!
View this post on Instagram
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, akkor kövess a SoundCloud-on, a Spotify-on, az Apple Musicon, a YouTube-on, a Twitteren, a Facebookon vagy az Instagramon.
